Alföld s Kárpátok intenek egymásnak
Felette néma örök üdvözlet –
Őseink várat és sáncot is ástak,
Rákócziaknak kastélyt itt emeltek.

Itt tombolt a császár zsarnoksága,
Szenvedett rabként széplelkű Kazinczy –
A napot itt egy zsenink is meglátta,
Lángecsete ránk az örök fényt hinti.

Derék magyarok porai hamvadnak
Latorca mentén, völgyön és dombokon –
Ki nem él, talán jobb is annak.

Nem érzi sajgón, mint sorvadunk, veszünk
Teremtőnk, ne vedd tőlünk zokon
Nótázva visszük a magyar keresztünk.